Giordano hihetetlenül aktív festő volt, termékeny egészen élete végéig, és jelenleg több mint 2000 festményt tulajdonítanak neki. Sikeresen dolgozott Nápolyban, Rómában, Firenzében és Velencében, mielőtt egy évtizedet Spanyolországban töltött. Az ott töltött 10 év alatt (1692 és 1702 között) Giordano nagyszabású díszítő megbízásokat vitelezett ki Madridban, Toledoban és az Escorialban. Különleges tehetsége volt a többi művész munkáinak utánzásához, például itt láthatjuk, hogy a spanyol-nápolyi festő, Jusepe de Ribera hogyan inspirálta őt.
Mikor az angyalok közül néhányan fellázadtak Isten ellen, Mihály Arkangyal az alvilágba száműzte őket. A legyőzött angyalok (most dámonná válnak) eltorzult arca, kétségbeesett jajveszékelése demonstrálja Jusepe de Ribera festményeinek durva realizmusát. Giordano palettáját viszont a velencei festészet befolyásolta, és ez látható Mihály Arkangyal visszafogott színezésén. Nem tudjuk, hogy az oltárkép eredetileg melyik templom számára készült. A késői 18. században a Bécsi Minorita Templomból a Császári Festmény Gallériába került.
A mai mutatós munkát (csodás élőben látva!) a szeretett bécsi Kunsthistorisches Museum (KHM) -nak köszönhetően mutathatjuk be. <3
Ui. Tavaly nyáron meglátogattam a KMH-t; itt olvashatsz többet a saját és más DailyArt újságírók élményéről a pandémia alatti múzeumlátogatásról.