Szűz Mária és a Szeplőtelen Fogantatás by Fray Alonso López de Herrera, O.P. - 1640 - 52.7 × 38.7 cm Szűz Mária és a Szeplőtelen Fogantatás by Fray Alonso López de Herrera, O.P. - 1640 - 52.7 × 38.7 cm

Szűz Mária és a Szeplőtelen Fogantatás

olaj, réz • 52.7 × 38.7 cm
  • Fray Alonso López de Herrera, O.P. - c. 1580 - after 1648 Fray Alonso López de Herrera, O.P. 1640

Mária szeplōtelen fogantatása volt az egyik legyakoribb mūvészi téma Spanyolország és Latin-Amerika aranykorában. Spanyolország Habsburg uralkodói, valamint a ferencesek és a jezsuiták lelkesen támogatták ezt az elméletet, és ezért sok helyen el is fogadták, bár a római katolikus egyház fontos csoportjai, különösen a domonkosok, ellenezték. A rend többi tagjával ellentétben, a spanyol domonkosok mégis hittek a szeplōtelen fogantatásban, így López de Herrera, aki jövendōbeli domonkos vezetōként a szent képek festéséért volt felelōs, kétségtelenül megkapta a rend tagjainak áldását. Az eredmény egy csodás, szinte hipnotikus festmény, amely összefoglalja a spanyol hit lényeges elemeit.

A Hispanic Society képe a Szūzanyát, az Atyaistent és a Szentlelket ábrázolja galamb formájában, különféle bibliai idézetekbōl vett szimbólumokkal és a Mária-kultusszal kapcsolatos liturgikus szövegekkel körülvéve. Az elsōdleges forrás a Jelenések könyve (12. fejezet), amelyben egy "napba öltözött nō" (amicta sole) jelenik meg. A Jelenések könyve szerint egy kígyó fenyegeti ōt, miközben "a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona" látható. A litániák, a zsoltárok és az Énekek éneke szerint Mária "tiszta, mint a hold, fényes, mint a nap"; "Sharon rózsája"; "Dávid tornya" (a sevillai Torre del Oro formáját öltve); "méltóságteljes, mint egy pálmafa"; "zárt kert...elzárt szökōkút"; "élō víz kútja"; "impozáns, mint egy sioni ciprus"; "folt nélküli tükör"; "tenger csillaga"; "Isten városa"; "lépcsō a mennybe"; "kapu a mennyországba"; "Isten temploma"; "biztonságos menedék". Hozzáteszik azt is, hogy bánata könnyei fekete íriszekre hasonlítanak.

A réztábla hátoldalára 55 szent képét és a jezsuita teológia szimbólumait vésték, amelyek a flamand Wierix nyomdász család nyomtatványai alapján készültek. A nyomtatványok valószínūleg a keresztényi nevelés eszközeiként szolgáltak, nemcsak a jezsuiták, hanem az új világ minden, misszióval és oktatással megbízott rendjének számára. A tábla készítésének helye nem ismert.

A mai festményt a Hispanic Society of America jóvoltából mutatjuk be. <3 

P.S. A késō ókori idōszaktól napjainkig a Madonnát több százszor ábrázolták a mūvészettörténetben. Nézd meg, hogyan festette Giotto, Fra Filippo Lippi, Edvard Munch és Salvador Dalì. Látni fogod, hogy mennyire különböznek egymástól!