Jacob Coeman
Rabszolgaság. Tíz igaz történet címmel egy nagyon fontos kiállításnak ad otthont a napokban az amszterdami Rijksmuseum. A tárlattal a múzeum első alkalommal állítja előtérbe a holland gyarmati időszak rabszolgaságát. Ez a korszak (amely mintegy 250 évet ölel fel) Hollandia történelmének szerves részét képezi. Olyan időszak volt ez, amikor az embereket vagyonra, tárgyakra és számlák tételeire redukálták. A kiállítás tíz igaz történetet tár fel olyan emberekről, akiket így vagy úgy rabszolgasorsra kényszerítettek.
Ma Surapatiról szeretnénk mesélni Neked.
A Rijksmuseum hatalmas, 17. századi családi portréja egy fiatal férfit ábrázol, a vállára lazán hulló, fekete göndör hajjal. Pliszírozott térdnadrágot, világos inget és nyitott kabátot visel. Jobb vállán egy zászlót tart. A lába nem látszik, de a mellette álló nőhöz hasonlóan valószínűleg nincs cipő rajta. A nő pajzán pillantást vet rá, miközben a férfi kivesz egy darab gyümölcsöt a kosarából. A férfi tekintete elfordul a nézőtől. Nem az ő alakja dominál a festményen; rabszolga szolgálóként egy fényűzően öltözött család árnyékában áll. Ez a fiú azonban nem akárki. Ő valószínűleg Surapati, Indonézia nemzeti hőse, aki a hollandok ellen a 17. században vívott harcáról híresült el. Neve egyeseket a legnagyobb tettekre inspirált, másokat pedig félelemmel töltött el.
Surapati egy balinéz rabszolga férfi volt, aki eleinte egy holland szolgálatában állt Bataviaban, később azonban sikerült megmenekülnie a szolgasorsból. A szökevény balinézek csoportjának vezetője volt, aki kezdetben a Holland Kelet-indiai Társaságért (VOC) harcolt, később pedig ellene. Végül Kelet-Jáva egy részének uralkodója lett, ahol belehalt egy a VOC-kal folytatott csata során szerzett sérüléseibe.
Jacob Coeman 1665-ben Bataviaban festette meg Pieter Cnoll vezető kereskedő, felesége, Cornelia van Nijenrode és két lányuk, Catharina és Hester csoport portréját. Surapati minden bizonnyal csak egy volt a család sok rabszolgája közül, azonban a tény, hogy szerepel a családi portrén, a háztartásban betöltött kiemelt szerepéről tanúskodik. Mi több, ő viszi Cnoll zászlaját, ami kizárólag a legfontosabb szolgáknak kijáró feladat volt. A jávai írások szerint Surapati egy holland kezébe kerülő és őt Bataviaba hurcoló, majd ott rabszolgasorsban élő uralkodó fia volt. (A rabszolgaság ezen időszaka hiányzik a nyugat-jávai Babadból.) A holland lánya később beleszeretett Surapatiba, és a legtöbb írás szerint viszonya volt vele; csupán a Balambangan babad szerint utasította vissza a fiú a lány kegyeit. Surapati végül elhagyta Batavia-t, egyesek szerint menekülve, mások szerint egyszerűen saját akaratából.
Mai történetünket a Rijksmuseum jóvoltából oszthattuk meg.
Ui. A fehér emberek témái évezredek óta uralják a nyugati művészeteket, míg a színesbőrűek nagymértékben alulreprezentáltak és félreértelmezettek. Néhány kivételt azonban találunk. Olvass itt Caspar afrikai király csodálatos portréjáról!