John William Waterhouse
Waterhouse festményei gyakran ábrázolnak irodalmi vagy görög mitológiai alakokat. Lehetséges, hogy ezt a művét Alfred Lord Tennyson 1830-as A sellő című verse ihlette, amely a következő sorokat tartalmazza:
Ki lenne Egy sellő szép, Egyedül énekel, Haját fésülő álomkép
A vers a továbbiakban leírja, hogy a hableány keresi és megtalálja a szerelmet a sellők között. Waterhouse-t azonban a sellő mint varázslónő sötétebb mitológiája is érdekelte. A sellők hagyományosan szirének voltak, akik elbűvölő énekükkel a halálba csalták a tengerészeket. Tragikus figurák is; a vágyott emberi világban nem tudtak megélni, a férfiak pedig nem tudtak létezni vízi birodalmukban, így minden kapcsolat eleve kudarcra volt ítélve. Waterhouse festményén nincsenek matrózok; a sellőt szirén mivolta ellenére meglehetősen magányos alaknak ábrázolja. Mellette egy kagyló van tele gyöngyökkel, amelyek egyesek szerint a halott tengerészek könnyeiből formálódnak.
Ui. Nemcsak a sellőktől féltek a férfiak! Itt olvashatsz a viktoriánus feminista ikonokról és természetfeletti erejükről. Légy óvatos!