August Kopisch
A fekete bölénycsordák búvóhelye, a Rómát oly gyakran sújtó malária otthona, a Pomptinae paludes mocsaras vidéke egykor mindkét oldalról szegélyezte a Via Appiát Rómától délkeletre. Miután az ókori lecsapoló rendszereket hagyták leromlani, a területet egészen a XX. századig nem vízmentesítették. Kopisch egy levelében így írt egyik mecénásának a festményről: „Egy hosszú pillantás a pontini mocsarak felett a Tirrén-tengerre, amelybe épp elmerülni készül a nyugvó nap. A sirokkótól karmazsin égbolt tükröződik az árterek vizében, amelyet a Nymphaeus folyó sodor lassan a tenger felé. Bal oldalt, a háttérben a Monte Circello hegyfoka emelkedik a nádas síkjából, majd Kirké hajdani szigete, még távolabb pedig a Ponza-szigetek egy tagja sötétlik. A folyó jobb oldalán egy, még a cézárok idejéből maradt vezeték romjai látszanak; az előtérben egy félig római, félig középkori kastély düledékei állnak kerek tornyukkal. Vad bölények úsznak egyik partról a másikra.”
A madártávlatú, a távolba néző tájképen nem az előtér áll a középpontban. Az, hogy Ernst Fries-zel együtt újra felfedezték a capri Kék-barlangot (amelyet korábban be is mutattunk itt, a DailyArtban; az Archívumban megtalálhatod), minden bizonnyal felerősítette Kopisch érdeklődését az extrém fényviszonyokkal járó jelenségek iránt. Ezen a képen a fény – mint ősi erő és egyben látványosság – nem csak a mennyei jelenlétet, hanem a természet erőinek megrendítő hatalmát is szemünk elé tárja.
A festmény tárgya a német romantikus művészek (mint Caspar David Friedrich, akinek leghíresebb műveit itt meg is találhatod) kedvelt motívuma maradt még évtizedekig.
Mai remekművünket a berlini Alte Nationalgalerie-nek köszönhetjük.
Kedves Olvasónk! A DailyArt alkalmazás egy új verziójának fejlesztése folyik éppen, amihez támogatásodat szeretnénk kérni. Itt meg tudod nézni, hogyan tudnál segíteni!