Ma egy festett vapitibőrt mutatunk be. Egy tábori jelenetet láthatunk rajta tipikkel (kúp alakú indián sátrakkal): egy módosított "naptáncot", amely során egy sas a póznákból állított, lehajtott bölényfejet is tartalmazó szerkezet fölé emelkedik. Díszekbe öltözött harcosok lépnek be a faluba, melynek szélén egy csapat asszony a tűz mellett ül. A bölények megnyúzásának folyamata is feltűnik; a fejeket, a bőröket és a patákat külön-külön halmokba gyűjtik.
1900-ra, amikor ezt a bőrt festették, a keleti sosonok népe a Wyoming állambeli Wind River Rezervátum területére volt korlátozva, és a művész (talán Cotsiogo) a turizmushoz fordult, hogy napi betevőjét megkeresse. A nosztalgikus hangulatú mű a rezervátumok előtti időszakra emlékszik a farkas és a nap táncainak jeleneteivel, a bölényvadászat, a bölényeket feldolgozó nők és a lóháton hazatérő férfi harcosok ábrázolásával.
Az 1860-as évek előtt, amikor az Egyesült Államok kormánya az indián népeket rezervátumokba kényszerítette, hogy a fehér telepesek elfoglalhassák ősi földjeiket, a sosonok hatalmas területe a mai Kalifornia délkeleti részétől Nevada középső és keleti felén át egészen Utah északkeleti, Idaho déli és Wyoming nyugati területeiig húzódott.
Ui.: Ezen a linken Joan Hillről olvashatsz, az amerikai cseroki indián származású női művészről, aki művészetén keresztül mutatja be örökségét.