Zöld búzamezők, Auvers

Nos, ha nem szereted a zöld festményeket, kérlek, válts ma más műalkotásra!

1889 májusában Van Gogh egy mentális betegségekkel teli időszakot követően önként vonult be a Saint-Paul-de-Mausole-i Saint-Remy-i elmegyógyintézetbe. Egy évvel később változást és újrakezdést keresve, Auvers-sur-Oise-ba, egy Párizstól északra fekvő faluba költözött. Két hónapig maradt ott, és 1890 júliusában elkövetett öngyilkossága előtt rendkívüli mennyiségű művet alkotott.

Az utolsó hónapokban festett Zöld búzamezők, Auvers című műve Van Gogh újbóli kapcsolatát tükrözi az északi vidékkel. Auvers-ben a román stílusú templom, a városháza és a nádtetős házikók felé fordította figyelmét, de több, nyílt narratívától mentes tájképet is alkotott. Ez a festmény egy ilyen "tiszta" tájkép: nincsenek alakok, nincsenek épületek - csak mező, út és ég. A fűszálak fodrozódnak a szélben, zöld és kék színű, lendületes vonásokkal megfestve, amelyeket sárga virágok villanásai szakítanak meg. A kompozíció kétharmadát a vibráló búzamezőnek szenteli, mozgásban megörökítve a természetet.

Van Gogh számára az északra költözés egyfajta hazatérés volt. A déli lángoló, telített tónusok hűvösebb, nyugodtabb árnyalatoknak adták át a helyüket. A mai festményen energikus ecsetkezelése ritmikus mozgással eleveníti meg a felületet, különösen ott, ahol a mező találkozik az úttal és az éggel - ez a halvány mozdulatlanság pontja az egyébként kavargó kompozícióban. A fejünk felett a felhők lágy örvénylésben fordulnak, visszhangozva az alatta lévő dinamizmust. Olyan nyugodt és életerős!

Ui.: Tegyél egy túrát a természetben 5 ikonikus Van Gogh festményen keresztül! Hát nem látványosak?