Caspar David Friedrichet a német romantikus festészet egyik legnagyobb alakjaként, és az egész nyugati kánon egyik kiemelkedő tájképfestőjeként tartjuk számon. Gyakran ábrázolt egy magányos alakot hátulról nézve (ez a Rückenfigur) – egy alakot, aki megrendítő tájak, hegységek, tenger vagy drámai égboltok előtt áll –, ezzel invitálva a nézőt, hogy a jelenetbe lépve átérezze a magasztos táj keltette áhítatot. Mai képünk azonban nem ilyen.
A sziklák, amelyek a Drezdától délkeletre fekvő Elbai-homokkőhegységben a Neurathen melletti kőkaput alkotják, szinte függőlegesen törnek a magasba, előttük pedig egy mély szurdok húzódik. A meredek lejtőkön fák kapaszkodnak, néhányuk friss zöld, mások már élettelenül állnak ki a sziklafalból. A kép síkját egy hatalmas, kicsavart fa szeli át diagonális irányban, ezzel felosztva a kompozíciót, mintegy válaszfalat képezve a mélység és a kőkapu felé vezető hegyek között. Mindez mögöttes jelentést hordoz: a fák, a szurdok és a sziklás csúcsok az e világi dolgok keletkezését és elmúlását jelképezik; egyszerre alkotják a mennyei akarat és a halál szimbólumát. Az Elbai homokkőhegységben már az 1820-as években megnyíltak az első túraútvonalak, és egy gyaloghíd vezetett át a neuratheni kőkapuhoz. Friedrich képén azonban ezek nem szerepelnek.
Ui.: Ezen a linken felfedezheted Caspar David Friedrich művészetét 10 festményén keresztül. Néhányat biztosan láttál már, másokon azonban lehet, hogy meg fogsz lepődni!
Uui.: Te is szereted a megrendítő tájképeket? "Tájképek" témájú, 50 képeslapot tartalmazó szettünkbe különböző korszakokból válogattunk össze lenyűgöző festményeket – tökéletes választás álmodozóknak, túrázóknak és romantikus lelkeknek egyaránt.