Ma van az utolsó vasárnapunk a J. Paul Getty Múzeum gyűjteményével. Remélem, hogy élvezted az eddig bemutatott érdekességeket :) Jövő vasárnap a berni Kunstmuseum gyűjteményét mutatjuk be :) Addig is itt a mai Manet-ről szóló történet. Jó szórakozást!
Egy elegáns, virágos ruhás fiatal nō áll a dús lombos háttér elōtt, miközben napernyőt tart a kezében. A nő egyenesen előre néz: a nyugalom és a távolságtartás mintaképe, habár úgy tűnik, teljesen tisztában van a néző csodáló tekintetével. Ez a portré, amely a Tavasz jelképeként ábrázolja a feltörekvő párizsi színésznőt, Jeanne Demarsy-t, Manet életének utolsó nagy nyilvános kiállításán, az 1882-es Párizsi Szalonban szerepelt először. A Szalon több, mint két évtizeden át elutasította vagy erōsen vitatta Manet festményeit. Ez az arckép volt a művész Szalon-pályafutásának legnagyobb sikere. Karrierje egy évvel később, szifilisz okozta halálával tragikusan véget ért.
Jeanne bája nemcsak elragadta a kritikusokat, hanem a nō arcképe Manet mesteri kézügyességét is bizonyítja, a ruhán látható vékony és finom érintésektől kezdve Jeanne arcának lágy kidolgozásán át, a háttér rajzszerű vonásaiig. A festmény finom kidolgozása és világos, élénk színvilága a tavasz örömeit ünnepli. Manet a legújabb és a hagyományos művészeti trendeket egyaránt szem előtt tartotta a kép festésekor. A női divat lelkes ismerőjeként Jeanne ruháját saját maga tervezte, miután végigjárta a szabók és a varrónők boltjait. A műteremben modelljét a korai olasz reneszánszra hivatkozva félalakban, félprofilban és zöldellő környezetben pózoltatta. Manet arcképe több, mint egy múlékony "divatrajz": egy időtálló festmény, mely egy gyönyörű párizsi nő alakján keresztül összefoglalja a modern korszak történetét.