Paul Signac
Eljött augusztus utolsó vasárnapja. Reméljük, jól telt az elmúlt hónap! :)
Mai képünkön, amelyet Signac korai, saint-tropez-i éveiben festett, már feltűnik a divizionizmus (vagy pointillizmus) kiforrott alkalmazása, amely során a festő keverés nélküli, tiszta színeket visz fel apró, különálló érintésekkel a vászonra. A festményen egy magányos, partmenti fenyőfa hullámzó vonalai rajzolódnak ki a Földközi-tenger és a derült égbolt kontrasztjában.
A műben megérthetjük Signac vágyát, hogy szisztematikusan alkalmazott színelméletével (amely a két évvel azelőtt, 31 éves korában elhunyt barátja és mentora, Georges Seurat által kidolgozott tudományos elképzeléshez állt közel) a természetes fényt a lehető legpontosabban le tudja képezni a vásznon. A ragyogó kék, lila és zöld árnyalatokból felépülő kompozícióban egyensúlyba kerül a fenyőfa elegáns alakja a táj és a tenger dinamikus ritmusosságával.
A festmény nem csupán a természet ábrázolása, hanem a neoimpresszionista harmónia és rendezettség ideáljának megtestesülése, amelyben Signac a természeti képet ötvözte a szépség modern, analitikus megközelítésével.
Ui.: Ha szeretnél a mai, káprázatos mediterrán festményünkhöz hasonló remekműveket nézegetni, szívből ajánljuk Neked "Tájképek" témájú, 50 képeslapot tartalmazó szettünket.
Uui.: Ezen a linken pedig megcsodálhatod a leggyönyörűbb pointillista tájképeket a napsütötte mediterrán partoktól a francia vidék művelt földjeiig!