Frederic Leighton
Ezen a romantikus képen a szerelem összefonódik a művészettel. A festmény, nosztalgikus témájával és alapos, kontrollált technikájú, letisztult stílusával gyakorlatilag megtestesíti a XIX. század végén az akadémisták körében magasztalt ideákat.
Frederic Leighton, aki 1879-ben foglalta el a londoni Királyi Művészeti Akadémia elnöki székét, sok-sok éven keresztül fejlesztette képességeit Németországban, Franciaországban és Olaszországban. Mai képünk kompozíciója és ragyogó színei a XVI. századi velencei reneszánsz mesterek, Tiziano és Giorgione hatásáról árulkodnak. A festmény tematikáját tekintve kissé szokatlan, hiszen Leighton általában a klasszikus témákat, és főként az aktokat részesítette előnyben – méghozzá oly mértékben, hogy az 1857-es, az Egyesült Államokban turnézó és az angol művészetet bemutató kiállításról számos művét el kellett távolítani, mivel túlságosan explicitnek ítélték őket. Itt azonban egy bensőséges, korabeli jelenethez fordul.
Az olasz férfi, aki ezen a festményen is feltűnik, gyakori szereplője Leighton műveinek, ma úgy gondoljuk, kedvelt modellje lehetett. Kezeit különös gonddal ábrázolta, kiemelve a festésnek mint cselekvésnek a fontosságát. A finom megvalósítás és a visszafogott paletta, amellyel a párt ábrázolta, erős kontrasztban áll a mögöttük álló, rideg narancsfával, amelyet mintha Leightonnak kissé nehezére esett volna megfesteni – ha közelebbről nézzük, a gyümölcs olyan, mintha zománcbevonat borítaná.
Boldog Valentin-napot mindenkinek!
Ui.: Próbáld ki ezt a kvízünket, ami a szerelem témáját járja körül; benne megtalálhatod a leghíresebb remekműveket, középpontjukban a legforróbb érzelemmel! Ha pedig még több sztorira vágynál, amelyekben a szerelem és a művészet kapcsolódik, merülj el lenti cikkeinkben!