Georges de La Tour munkásságát hosszú ideig beárnyékolták híres spanyol és itáliai kortársai, és neve egészen a XX. századi újrafelfedezéséig feledésbe is merült. Az 1930-as években azonban a kutatói érdeklődésnek köszönhetően fokozatosan megismerhettük jelentőségét, és ma már a XVII. századi Franciaország egyik kiemelkedő festőjeként emlegetjük.
Ma csupán nagyjából 40 műről tudjuk biztosan, hogy La Tour alkotásai. Mai képünket – bár számos kutató úgy gondolja, hogy fiával, Étienne-nel közösen készítették – alapvető vonásai, mint a kompozíció egyensúlya, térbeli ereje és letisztult felülete egyértelműen La Tour művészi víziójához kötik.
Bár a téma a festményt a zsánerkép kategóriájába helyezi – egy magányos alak, elmerülve a dohányzásban –, a mű mégis meghaladja a realizmus mindennapiságát. Aprólékos részletei és Caravaggiót idéző, drámai chiaroscurója csendes, már-már szakrális súllyal ruházzák fel a jelenetet. A parázsló zsarátnok tompa fénye által megvilágított kép nyugodt intenzitásában a XVII. századi francia klasszikus festészet legelmélyültebb arca mutatkozik meg.
Gyönyörű, nem igaz?
Ui.: La Tour híres meditatív, elgondolkodtató remekműveiről. Ezen a linken bemutatjuk varázslatos festményeit, amelyeken Mária Magdolnát ábrázolta gyertyafénynél.