Egon Schiele
Jó híreink vannak számotokra: a következő négy vasárnapon Bécsbe utazunk, és bemutatjuk a Leopold Múzeum lenyűgöző gyűjteményének remekműveit. Kezdjük Egon Schielével!
Egon Schiele 1900 körül, Bécsben minden más művésznél intenzívebben foglalkozott saját arcának, testének és személyiségének ábrázolásával. Ezáltal neve a bécsi modernizmus szinonimájává vált, mint a korszak egyik központi témájának - az egyén válságának - vizuális megtestesülése.
Az 1912-ben készült Önarckép kínai lampionvirággal ma Schiele egyik legismertebb műve, amely a művész kreativitásának csúcspontját mutatja be. A kiegyensúlyozott kompozícióban semmi sem marad a véletlenre bízva; minden vonal megtalálja folytatását vagy megfelelő párját: a fejet és a testet a kép vízszintes szélei tagolják; ezeknek a sötét területeknek a hatását a kínai lampionvirág merész vörös színe tükrözi vissza. Schiele feje jobbra fordul, míg tekintete ellentétes mozdulattal közvetlenül a nézőkre szegeződik; a művész egyszerre törékenynek és magabiztosnak mutatja magát. Schiele a művet a párhuzamosan készült Wally Neuzil portréja párjaként alkotta meg, amely akkori élettársát ábrázolja, ami megmagyarázza mindkét festmény furcsán excentrikus kompozícióját.
Ui.: Egon Schiele műveit bemutatjuk lenyűgöző, arany színű "Bécsi Szecessziós Naptárunk"-ban, amelyet a korlátlan gondolati szabadság jegyében terveztek.
Uui.: Íme 12 híres önarckép, amelyet érdemes ismerned!