Az almafák alatt

Louise Breslau életének egy olyan pontján festette mai, 1886-os képünket, amikor mind személyes, mind művészi életében bizonytalansággal nézett szembe. A zürichi születésű Breslau egy évtizeddel korábban költözött Párizsba, hogy az Académie Julianban működő női műteremben tanulhasson, ahol oktatói korán felfigyeltek tehetségére. A fiatal festőnő, akinek művészetén eleinte Edgar Degas stílusának, majd később Jules Breton naturalizmusának hatását fedezhetjük fel, hamar sikereket ért el portréival. Közben azonban mindvégig kételyek gyötörték; 1885-ben azt írta, elveszettnek érzi magát, ha nem bizonyíthatja újfent, hogy művészete igenis értékes.

Így elhatározva, hogy próbára teszi magát, a festőnő vidékre utazott, és elkezdett dolgozni legelső nagyméretű, au plein air készült kompozícióján. Mai festményünk, amelyet Breslau egy barátja sannois-i kertjében készített, egy szintén művész kollégáját ábrázolja az almafák alatt ülve. Az 1886-os párizsi Salon kritikusai hamar impresszionistának titulálták a művet, kiemelve a természetes fényeket, amelyek az egész jelenetre változó árnyékokat vetnek – még a modell arcát is elsötétítve annak kalapja alatt.

A festmény fordulópontnak bizonyult. Bemutatták a Világkiállításon is, ahol a festőnő aranyérmet nyert vele. A mű – amely a természetben festő, magabiztosan ránk tekintő női művészt ábrázol életnagyságban – csendes, de erőteljes üzenetet hordoz a nők szerepéről egy olyan korszakban, amikor a párizsi Szépművészeti Akadémia (Académie des Beaux-Arts) és hasonló nagynevű intézmények ajtói még zárva voltak előttük.

Ui.: „Női művészek" témájú, 50 képeslapot számláló szettünkben még több, a maihoz hasonló remekművel találkozhatsz: csupa úttörő női művésszel, akik a történelem minden korszakában ki mertek állni a saját tehetségük mellett.

Uui.: Unatkozol a suliban vagy a munkahelyen? Akkor ideje megmozgatni kicsit a fogaskerekeket egy művészeti kvízzel! Kitalálod, mi hiányzik ezekről a festményekről?