Napfény

Mai képünkön sziklás szigetek fenséges látképe tárul elénk. A barátságtalan, sziklás felszínt alacsony növésű bozótos borítja, távolabb pedig egy öböl választ el egy másik, hasonlóan kopár területtől. Fent néhány felhő szeli át a rózsaszínbe és halványsárgába öltözött égboltot.

Halvány a fény; vagy hajnalodik, vagy éppen alkonyodik. A múlt évszázad kezdetén az alkonyat központi szerepet töltött be az észak-európai művészetben. Számos alkotó utazott Párizsba, ahol elsajátították az impresszionizmus és a plein-air festészet technikáit: szabad téren, közvetlenül tárgyaik előtt dolgoztak, hogy meg tudják ragadni a röpke pillanatokat. Ezen festők tájképeinek gyakran volt szimbolikus olvasata is, mintha a természet maga egy mélyebb, melankóliával áthatott jelentést rejtene.

Mai képünk alkotója, Charlotte Wahlström is ennek a mozgalomnak volt a tagja. Ő is Párizsba utazott, ahol magába szívta az új idők új művészetét. Tanulmányait a stockholmi Királyi Szépművészeti Akadémián végezte 1878 és 1883 között, egy bő évtizeddel azután, hogy az intézmény 1864-ben megnyitotta kapuit a női növendékek előtt. Egyike volt az első olyan női generációnak, akik hivatásos szinten űzték a művészetet. Franciaországban hosszabb időt töltött el a barbizoni művészkolóniában. Karrierje során nagy sikereket ért el, számos díjban, pénzjutalomban részesült, és Európa-szerte tarthatott kiállításokat (sőt, néhányszor még az Egyesült Államokban is.) Szoros együttműködésben dolgozott Anna Boberg és Hilma af Klint köreivel, együtt is állított ki velük a Teozófiai Társaságban.

Ui.: Ezen a linken tíz északi női festőt mutatunk be, akiket mindenképpen érdemes megismerned! Ha pedig kíváncsi vagy képeslapgyűjteményeinkre, amelyeken női művészek halhatatlan remekműveit ismerheted meg, irány a DailyArt Áruház!