Samuel van Hoogstraten, Rembrandt tanítványa és Vermeer kortársa, a holland festészet aranykorának egyik legjelentősebb művésze volt. A ma bemutatott gyönyörű festményt neki tulajdonítják.
A festő téralkotás iránti érdeklődéséből született mű a holland zsánerfestészetre jellemző, mivel egy belső jelenetet ábrázol – az emberi alakok hiánya miatt azonban rendkívül atipikus. A kép egyik, 19. századi tulajdonosa ezt annyira furcsának találta, hogy kérésére Florent Willems belga festő egy kislánnyal egészítette ki az alkotást; ezt későbbi restaurálás során eltávolítottak.
A festmény előteréből a háttér felé tartva egy seprűt, papucsokat, kulcsokat, egy gyertyát és egy festményt láthatunk. Ahogy a szem ebben a csendes térben mozog, a tárgyak látszólag új jelentőséget kapnak, és bevonják a nézőt a jelenetbe. Hoogstraten leginkább a perspektívával kapcsolatos kísérletezéséről ismert; ezen a képen is beveti varázserejét.