Andrew Fisher Bunner
Bár Andrew Fisher Bunner legszebb műveit európai utazásai - különösen a Velencében töltött idő - során alkotta, továbbra is nagy érdeklődést mutatott a vidéki, tengerparti tájak finom szépsége iránt. New Yorkban született és nevelkedett, a környező vidékről és tengerpartról készített vázlataira a Hudson River School, valamint kortársai, J. M. W. Turner és James Abbott McNeill Whistler is hatással voltak.
A Cédrusok - bár talán nem annyira nyilvánvalóan - Brunner finom fénykezelését mutatja be nekünk: Egy szél által megkoptatott örökzöldekből álló facsoport kapaszkodik egy sziklafal oldalába, az egyes ágakat az idő eltorzította. A legvastagabb törzs, amely a kompozíció közepéhez legközelebb áll, ki-be kanyarog a másik kettő között. Kereszteződésük ellenére könnyen kivehető, hogy melyik ág kihez tartozik, ahogy a fenti lombkoronákon átcsorgó napfény rájuk vetül.
A burjánzás foglalja el a pozitív tér nagy részét, lombhullató jelleget kölcsönözve a cédrusok zöldjének. Ez egyértelműen vázlat, mivel a jelek sietve készültek - ez különösen a fatörzseket körülvevő fűszálakon látszik. Elvadultak és kiszámíthatatlanok, de távolról természetesnek tűnnek, kissé szögletesnek és gyérnek, mint a tengerparti fű.
Bár az biztos, hogy Bunner jól ért a fényhez és az árnyékhoz, a jobb szélső törzsről lecsillanó napfény nem tűnik összhangban lévőnek a vízhez legközelebb eső törzsre esővel. Az előbbin a kéreg olyan világos, hogy szinte teljesen fehér, sőt, "túlexponált". Ami viszont az utóbbit illeti - amely látszólag ugyanabba az irányba néz -, az árnyékba burkolózik.
Lehet, hogy Bunner egy sötétebb kérgű fát akart ábrázolni? Vagy - tekintettel a Turner és Whistler iránti előszeretetére - a természetes fény nem túl természetközeli megközelítését alkalmazta?
- Anthony DeFeo
Szükségünk van a segítségedre - 20 000 dollárra van szükségünk a DailyArt új verziójának elkészítéséhez az androidos eszközökre. További információ itt található. Köszönjük!