Degas egész életében meg akarta érteni a ruhák alatti testeket, mielőtt ruhát adott volna rájuk. Nőalakjai gyakran nem túl kecsesek. Tele vannak a való élet esetlenségeivel. Szinte mindig háttal állnak nekünk, így arcuk, identitásuk talányos és rejtett marad.
Degas érdeklődése a vízbe lépő akt motívuma iránt nyilvánvalóan diákkorára nyúlik vissza, amikor Marcantonio Raimondi Michelangelo nyomán készült egyik metszetéről lemásolta a folyópartra kimászó férfi alakját.
Mai művünk egyike annak a hét pasztellképnek, amelyeken Degas a téma modern változatával próbálkozott. A nő, akinek karjai és lábai bizonytalanul támaszkodnak a cinkkádra, erőteljesen fejezi ki a fizikai esetlenség és érzékiség kombinációját, mely a művész fürdőzőket bemutató alkotásait jellemzi.