Ádám teremtése

Michelangelo híres freskója azt a jelenetet ábrázolja, amikor Isten életre kelti Ádámot, az első embert. A történetet a Biblia legelső fejezetében, a Teremtés könyvében (Mózes első könyvében) olvashatjuk. A freskó bonyolult ikonográfiai sémát követ, és időrendben a negyedik a vatikáni Sixtus-kápolnában található, a bibliai teremtéstörténetet bemutató panelek sorában. A festményen Isten idős, fehér szakállas alak, testét lebegő ruházat borítja, míg Ádám ruhátlan. Isten jobb karja Ádám felé nyúlik, akinek bal karja mintha Isten mozdulatát tükrözné – emlékeztetőül, hogy Isten az embert a saját képmására alkotta (1Mózes 1:26). Ádám és Isten ujja mégsem ér össze. Az életadó Isten kezét Ádám felé nyújtja, akinek még el kell ezt fogadnia; nem állnak ugyanazon a "szinten", mint ahogy pl. két kezet rázó ember. Sokféle elmélet alakult ki az Istent körülvevő alakok kilétével kapcsolatban. Isten bal karja egy női alakot ölel át, aki talán az Ádámra tekintő, még meg nem teremtett Éva, de más szakértők szerint Szűz Mária, esetleg Sophia (az emberi lélek megtestesítője) vagy egy angyal. Az Ádám teremtése a közfelfogás szerint a következő bibliai verset ábrázolja: "Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette (...)." (1Mózes 1:27). Ádám alakjának megformálásánál egy drágakőrelief inspirálhatta a festőt, amely egy kecskebakot oldalülésben meglovagló meztelen Augustus császárt ábrázol. A relief az akkoriban Rómában tartózkodó Grimani bíboros tulajdonában volt (jelenleg a northumberlandi Alnwick Kastélyban őrzik), Michelangelo és Grimani bíboros pedig bizonyíthatóan barátságban álltak egymással, a festő tehát láthatta a reliefet. Egy ezzel versengő elmélet szerint a firenzei Szent János-keresztelőkápolna Lorenzo Ghiberti által alkotott keleti (ún. Paradicsomi) kapujának legelső, Ádám és Éva teremtését bemutató reliefje lehetett Michelangelo ihletének forrása.