Tudomány és jótékonyság

A Tudomány és jótékonyság Picasso korai munkásságának egyik fontos darabja. Már 15 évesen úgy érezte Picasso, hogy elég érett ahhoz, hogy nagy, ambiciózus kompozíciót készítsen az akadémiai tanulmányai csúcspontjaként, amelyeket a Barcelonai Képzőművészeti Iskolában folytatott, édesapja, Jose Ruiz Picasso irányítása alatt. A Tudomány és jótékonyság elnyerte a Madridi Általános Képzőművészeti Kiállítás elismerését 1897 tavaszán, valamint ezt követően az Aranyérmet a Malagai Megyei Kiállításon. Utána Joaquín Martínez de la Vega - egy festő, és Picasso apjának barátja - felemelte pezsgőspoharát, és néhány cseppet ejtett Picasso fejére, amivel megkeresztelte őt Festőnek. Picasso nagybátyja pedig, lenyűgözve ettől a csodálatos teljesítménytől, pénzt küldött, hogy unokaöccse továbbtanulhasson Madridban. Azonban annak ellenére, hogy sikeres volt, ez volt Picasso utolsó nagy műve a hagyományos akadémiai stílusban. Hátrahagyta azt az elképzelést, amelyet apja táplált benne, hogy karrierjét díjak és elismerések alapján alakítsa ki, és az akadémia keretein kívül, illetve azokon túl kereste tovább művészeti útját.