Gertrude Stein

"Számomra én magam vagyok és ez az egyetlen reprodukcióm, amely mindig én leszek saját magamnak." Így írta Gertrude Stein (1874-1946) 1938-ban. Stein számára ez a festmény a Picassóhoz fűződő visszavonhatatlan kapcsolatának bizonyítéka volt, akit kora legnagyobb művészeként tartott számon. A festményre két feltörekvő óriás együttműködéseként tekintett: egy huszonnégy éves spanyol festő és egy harminckét éves amerikai író, két párizsi emigráns, egyikük sem volt még elismert, de mindkettőjüket sikerre szánták. Picasso mindig is nyitott a költők felé – műterme ajtaján az „Au rendez-vous des poètes” felirat szerepelt – azonban Gertrude varázsa különösen erős volt. Ahogy Fernande Olivier megírta, Picassót "annyira vonzotta Mlle Stein fizikai jelenléte, hogy azt javasolta, hogy fesse meg a portréját anélkül, hogy még várt volna arra, hogy jobban megismerje". Azután találkoztak, hogy Stein több képéhez is hozzájutott. Bár Picasso általában gyorsan dolgozott 1905–1906 telén mindvégig számos megállása volt. Az alak ugyanaz maradt, de a fej legalább háromszor átfestésre került, így a teljes profil a végső állapot elölnézetévé vált.