Georges van Muyden asszony

132 évvel ezelőtt született Amedeo Modigliani, a modern művészet egyik zsenije. Portréiról és aktjairól ismert, modern stílusú, az arcok és alakok megnyújtásával jellemezhető, így életében nem túl kedvező fogadtatásban részesült, később azonban elfogadottá vált.

Modigliani 1906-ban Párizsba költözött. Egy éven belül elegáns akadémikus művészből egyfajta csavargó herceggé változott. Ugyanakkor az egyre fokozódó drog- és alkoholfogyasztása lehetett az a módszer, amellyel Modigliani elrejtette tuberkulózisát ismerősei elől, akik közül csak kevesen tudtak az állapotáról. A tuberkulózis - 1900-ra a vezető halálok Franciaországban - erősen fertőző volt, nem volt rá gyógymód, így az ebben a betegségben szenvedőktől rettegtek az emberek, kiközösítették és sajnálták is őket. Modigliani a bajtársiasságból élt, és nem hagyta, hogy rokkantként elszigeteljék. Az italt és a kábítószereket fájdalomcsillapítóként használta: enyhítették fizikai fájdalmát; segítettek neki fenntartani az életerő látszatát; és lehetővé tették számára, hogy folytassa művészetét.

Modigliani 1914-től kezdve egyre intenzívebben fogyasztott alkoholt és drogokat. Az éveken át tartó remisszió és visszaesés után ez volt az az időszak, amikor tuberkulózisának tünetei súlyosbodtak, jelezve, hogy a betegség előrehaladott stádiumba ért. 1920-ban, 35 éves korában halt meg.

Ehhez kapcsolódik egy másik tragikus történet is: Modiglianinak volt egy szeretője - a gyönyörű és fiatal Jeanne Hébuterne. Jeanne a Modigliani halála utáni napon kivetette magát az ötödik emeleti lakása ablakából - megölve magát és meg nem született gyermekét. Családja, akik Modigliani-t okolták a haláláért, a Cimetière de Bagneux-ban temettette el. Közel tíz évvel később a Hébuterne család végül megenyhült, és engedélyezte, hogy földi maradványokat a Père Lachaise temetőbe szállítsák át, hogy Modigliani mellett nyugodhasson. Sírfelirata így szól: "Odaadó társa a végsőkig tartó áldozathozatalnak."