A 19. század végén Bonnard és a Nabis csoport tagjai nem voltak elégedettek a nyugati kifejezésmód létező formáival. Ehelyett a japán fatömbnyomatokhoz, vagy más, nem nyugati művészeti formákhoz fordultak inspirációért, miközben a kreativitás új formáival kísérleteztek. Bonnard olyannyira a japán fatömbnyomatok befolyása alá került, hogy “a japán Nabisként” vált ismertté.
A Nabis csoport nem korlátozta magát festészetre, hanem érdeklődést mutatott az összes díszítő művészet iránt, beleértve a nyomatokat, posztereket és a bútortervezést. Bonnard ezen plakátja, mely eredetileg az avantgárd párizsi magazin, a La Revue Blanche reklámjának készült, érthetően beszél a Nabis csoport kreativitásának skálájáról. Ez a folyóirat bemutatta Marcel Proust, André Gide, Stéphane Mallarmé szimbolista költő, és még sok más művész munkásságát, minek eredményeként nagy befolyást szerzett a párizsi értelmiségiek körében. A Nabis csoport számos tagja készített illusztrációkat a lap számára, így “Revue Blanche művészekként” emlegették őket.
A kép alsó felét a folyóirat neve foglalja el nagy, egyedi betűkkel, ez a kompozíció fontos eleme. Az első ‘L’ sétapálcára hasonlít, míg az ‘A’ a nő combjába van ágyazva, bepillantást engedve a művész humorába. A nő előtt egy fiú áll, mögöttük egy cilinderes úriembert pillanthatunk meg hátulról; a három alak azonos tónusban van ábrázolva, és csak a színek enyhe halmozódása utal a mélység érzésére.