Talán furcsának tűnhet, hogy egy hegedűről és vonóról készült csendélet felzendülést válthat ki, de majdnem ez történt amikor William Harnett Régi hegedű című művét kiállították a Cincinnati Ipari Kiállításon 1886-ban. Harnett a trompe l'oeil (francia kifejezés, jelentése "megtéveszteni a szemet") mestere volt, ami a csendélet festés egy stílusa, melynél a hétköznapi dolgokat olyan kivételes realizmussal mutatják be, hogy a nézőket is megtéveszti és azt gondolják, hogy a tárgyak igaziak. A rendőrséget kihívták a festmény őrzésére - mely Harnett leghíresebb munkája - a heves tömegek elől, akik el akarták távolítani a hegedűt és a vonót vagy meg akarták ragadni a borítékot!
Harnett Írországban, County Corkban született a burgonyaínség (nagy éhezés) ideje alatt és családjával csecsemőként emigrált az Egyesült Államokba. Fiatalemberként asztali ezüst gravírozásával kereste kenyerét, miközben számos művészeti és tervezői iskolát kijárt. 26 évesen befejezte első olajfestményét, a Festékes tubus és szőlő című képet és a következő évben feladta a gravírozást és elkezdte kiállítani munkáit. Egy hosszú európai tanulmányi út során mélyreható befolyást gyakoroltak rá a francia Adolphe Braun fényképei, amelyek kitömött állatokat, vadászeszközöket és agancsokat ábrázoltak egy mintázott fal előtt.
A sikeres trompe l'oeil festmény egyik legfőbb kulcsa a tárgyak valódi méretben való ábrázolása a teljes vászon kitöltésével, illetve, hogy egyáltalán ne látszódjanak az ecsetvonások. Harnett rendkívül alapos festési technikát dolgozott ki mindegyik tárgyra specifikusan, hogy a lehető legmagasabb szintű realizmust hozza létre. A hagyományos gyümölcsöket és virágokat ábrázoló csendéletekkel ellentétben Harnett festményei egy határozottan maszkulin érzetet hívnak elő sötétebb színpalettájukkal és olyan tárgyakkal, mint a pipák, könyvek és írószerszámok. Ahelyett, hogy egy asztalra helyezte volna a tárgyakat, gyakran vertikális elrendezést alkalmazott, egy durván faragott ajtóra akasztva a tárgyakat. A Harnett által festett dolgok nem fényesek, pazarok vagy újak; helyette viseltes hétköznapi tárgyak.
Az 1880-as években egyfajta nosztalgia alakult ki az Egyesült Államokban az ipari forradalomra és a gépek által készített, tömegesen gyártott termékek elérhetőségére adott válaszként. Az élet ritmusa megváltozott és megjelent a vágyódás az egyszerűbb idők után. Harnett nagyszerűen megragadta ennek lényegét a használt pipákról, rongyos újságpapírokról és rozsdás patkókról készült festményeivel. Festményeit, bár nagyon népszerűek voltak, általában kocsmákban, bankokban és hotelek előterében állították ki, mivel nem tartották szépművészetnek.
- Martina