Régi hegedű by William Harnett - 1886 - 96,5 x 60 cm Régi hegedű by William Harnett - 1886 - 96,5 x 60 cm

Régi hegedű

olaj, vászon • 96,5 x 60 cm
  • William Harnett - August 10, 1848 - October 29, 1892 William Harnett 1886

Talán furcsának tűnhet, hogy egy hegedűről és vonóról készült csendélet felzendülést válthat ki, de majdnem ez történt amikor William Harnett Régi hegedű című művét kiállították a Cincinnati Ipari Kiállításon 1886-ban. Harnett a trompe l'oeil (francia kifejezés, jelentése "megtéveszteni a szemet") mestere volt, ami a csendélet festés egy stílusa, melynél a hétköznapi dolgokat olyan kivételes realizmussal mutatják be, hogy a nézőket is megtéveszti és azt gondolják, hogy a tárgyak igaziak. A rendőrséget kihívták a festmény őrzésére - mely Harnett leghíresebb munkája - a heves tömegek elől, akik el akarták távolítani a hegedűt és a vonót vagy meg akarták ragadni a borítékot!

Harnett Írországban, County Corkban született a burgonyaínség (nagy éhezés) ideje alatt és családjával csecsemőként emigrált az Egyesült Államokba. Fiatalemberként asztali ezüst gravírozásával kereste kenyerét, miközben számos művészeti és tervezői iskolát kijárt. 26 évesen befejezte első olajfestményét, a Festékes tubus és szőlő című képet és a következő évben feladta a gravírozást és elkezdte kiállítani munkáit. Egy hosszú európai tanulmányi út során mélyreható befolyást gyakoroltak rá a francia Adolphe Braun fényképei, amelyek kitömött állatokat, vadászeszközöket és agancsokat ábrázoltak egy mintázott fal előtt. 

A sikeres trompe l'oeil festmény egyik legfőbb kulcsa a tárgyak valódi méretben való ábrázolása a teljes vászon kitöltésével, illetve, hogy egyáltalán ne látszódjanak az ecsetvonások. Harnett rendkívül alapos festési technikát dolgozott ki mindegyik tárgyra specifikusan, hogy a lehető legmagasabb szintű realizmust hozza létre. A hagyományos gyümölcsöket és virágokat ábrázoló csendéletekkel ellentétben Harnett festményei egy határozottan maszkulin érzetet hívnak elő sötétebb színpalettájukkal és olyan tárgyakkal, mint a pipák, könyvek és írószerszámok. Ahelyett, hogy egy asztalra helyezte volna a tárgyakat, gyakran vertikális elrendezést alkalmazott, egy durván faragott ajtóra akasztva a tárgyakat. A Harnett által festett dolgok nem fényesek, pazarok vagy újak; helyette viseltes hétköznapi tárgyak. 

Az 1880-as években egyfajta nosztalgia alakult ki az Egyesült Államokban az ipari forradalomra és a gépek által készített, tömegesen gyártott termékek elérhetőségére adott válaszként. Az élet ritmusa megváltozott és megjelent a vágyódás az egyszerűbb idők után. Harnett nagyszerűen megragadta ennek lényegét a használt pipákról, rongyos újságpapírokról és rozsdás patkókról készült festményeivel. Festményeit, bár nagyon népszerűek voltak, általában kocsmákban, bankokban és hotelek előterében állították ki, mivel nem tartották szépművészetnek. 

- Martina