A kontraszt a fényes, ragyogó Diana, a vadászat istennője és tisztaság bajnoka és az őt néző némileg züllött, némileg félénk szőrös faunok között nem is lehetne kirívóbb. Kezeik majdnem találkoznak a vászon középpontjában, de a szélső faun éppencsak vissza tudja tartani társát időben. Emiatt a törékeny szembenállása az istennőnek és a természet teremtményének, a tisztaságnak és ösztönnek, a fenségesnek és a groteszknek megtartott, és ezzel együtt a stimulációja annak, hogy valami tiltottat látunk. A félig felfedett Diana alakja folytatja a hosszú hagyományát a fekvő női figurák ábrázolásának, mint az alvó Vénusz. Böcklin a korai olasz reneszánszban preferált színek befolyása alatt festette a művet. A düsseldorfi Kunstakademieben tanult tájfestészetet és a 19. század idealista-szimbolista fő képviselőjének tekintették.
Ne feledd, ez az 5. születésnapi hetünk! Ha lemaradtál, csak húzd el balra ;)
Zuzanna