Folytatjuk a női történelem hónapjának ünneplését - ma Hanna Hirsch-Pauli egyik művével. A stockholmi Nemzeti Múzeumot illeti a köszönet a bemutatásáért. Jó szórakozást hozzá! :)
Hanna Hirsch-Pauli 1887-es festménye, a Reggeli-idő még a mai szemlélőben is intenzív érzéki örömöket képes kiváltani. "Valóban meghívottnak érezzük magunkat; olyan, mintha a saját reggeli rituálénkat látnánk. Ránk várnak a székek, és szinte érezzük a nehéz teáskancsó billenését, ahogy megemeljük."
A gyönyörű tárgyakkal megterített asztal a családi életet, az otthont idézi. A festmény a valóság egy szeletét mutatja be: amikor a polgári étkezőt kihelyezték a kertbe.
A szabadban festett, fénnyel átitatott festményen a környezet visszatükröződik a tárgyakon, vakító csillogást kölcsönözve nekik. A mű ún. juste-milieu ("helyes középút") stílusú festmény: a klasszicista perspektívaalkotás szabályait ötvözi azzal, ahogyan az impresszionisták a színek segítségével a fényt megjelenítették. Korának sok svéd művészéhez hasonlóan Hanna Hirsch-Pauli is tanult Párizsban, a Szalonban is állított ki.
A fényábrázolás, az élénk ecsetvonások és a vastag festékrétegek éles kritikát váltottak ki svéd kortársaiból. Technikáját pontatlannak ítélték; egyikük megjegyezte, hogy a terítő foltjai úgy keletkezhettek, hogy a festő beletörölte az ecsetet a vászonba. Az 1880-as évek végén a Reggeli-idő fontos szerepet játszott Hanna Hirsch-Pauli szakmai áttörésében. Immár tapasztalt színábrázolóként képességeit a portréfestésben fejlesztette tovább.