Az Allen fivérek (James és John Lee Allen portréja)

Henry Raeburn, az autodidakta skót festő a romantikus korszak portréfestészetének mesterszakát képviseli Az Allen fivérek (James és John Lee Allen portréja) című művével. Ez a kettős portré az idősebb testvért oldalnézetből mutatja be nekünk, míg a fiatalabb testvér ránk szegezi tekintetét, ám mindketten ellentétes pózban és tevékenységgel jelennek meg a képen. Érzékeljük a pillanatban megbújó fiatalos energiáikat, úgy tűnik, készen állnak a kalandra. Lehet, hogy éppen lovagi tornát játszanak (vagy csak egy öreg kalapot bökdösnek egy bottal), mégis ünnepélyesen fel vannak öltözve és kellőképpen figyelnek a pózolásra. Az egyik testvér áll, míg a másik egy pad karfáján ül. A hangsúly határozottan a fiúkon van, mégis az égbolt, a környezet és a pad is alaposan, gazdag színekkel és széles vonalakkal került megfestésre.

Raeburn tizenöt évesen kezdett aranyműves tanoncként dolgozni Edinburgh-ban, majd a tehetsége nyomán a portré-miniatűrök felé fordult az 1760-as években . Ez vezette őt tovább a teljes körű olajfestészethez, melynek keretében elismerték és jutalmazták is tehetségét. Jól házasodott, és az így szerzett anyagi biztonság lehetővé tette számára, hogy találkozzon Sir Joshua Reynolds-cal, a londoni Királyi Akadémia akkori elnökével, valamint, hogy Olaszországba utazhasson a múlt nagy művészeit tanulmányozni. Skóciába való visszatérését követően hosszú portréfestői karriert futott be. Kizárólag az életből dolgozva (nem hitt az előzetes vázlatokban) képes volt megragadni a portréalanyok jellemét. A színekkel és a fénnyel való bánásmódja innovatív és fantáziadús. Raeburn miniatúrakészítői képességei jól felkészítették őt a nagyobb formátumú karrierjére.

- Brad Allen