Caspar David Friedrich
A Drezdai Geléria, Friedrich korai programképén, a Tetschen-Oltárképen kívül őrzi a művész e kései alkotását is, mely művészi pályája igazi zenitjének, életműve végső kiteljesedésének tekinthető. A motívum az Elba folyóra nyíló kilásából áll Ostragehege irányába, mely a város északnyugati határán túli nagy zárt terület—egy meglehetősen látványos közterület. Friedrich egyetemleges ábrázolása azonban kétségtelenül eléri a maximális koncentrációt ezen a festményen. Első pillantásra alig észrevehető vitorlás hajózik az esti tájban. A hanyatló esti fényben fürdőző elképesztő kiterjedésű égbolt visszhangzik a föld sötétebb zónájában, melyet csak az éj tükröződése világít meg ezen a késő nyári panorámán. A kissé megemelt és földöntúlinak tűnő nézőpontból a világ finom átalakulásokon megy keresztül: a nappalt szürkület váltotta fel az éj leszálltával, a nyár fokozatosan átadja helyét az ősznek, és a hajó útja is a végéhez közeledni látszik a szigetecskék közötti sekély vízben.
A kiváló atmoszférikus színhasználat kivételesen finom tónusátmenetekkel és érzékeny harmóniával fokozza a festményről sugárzó szugesztív erőt, mely az európai tájfestészet páratlan remekművei közé sorolható. Ez a csendes tájkép úgy tűnik, hogy homorú tükörben rögzíti a kozmosz teljes szélességét.
Mai festményünket a Staatliche Kunstsammlungen Dresden jóvoltából mutatjuk be.
U.i. Kattintsatok ide Caspar David Friedrich -romantikus borzongás hat árnyalatban- festményeiért a közelgő Halloween alkalmából!