Ez a kompozíció Rousseau egyik legambiciózusabb műve, nagyméretű csoportportré, minden arc egyéni, olyan facsoport elé helyezve, melynek fajtái aprólékosan megkülönböztetettek.
Rousseau egyik leghíresebb alkotását az 1905-ös Salon des Indépendants kiállításon mutatták be. A karakterek kiléte ismeretlen, kivéve magát a művészt, aki a menyasszony mögött jobbra található. A kissé statikus kompozíció alapján arra következtethetünk, hogy a festmény alapja egy fénykép lehetett. A művésznek bizonyosan nehézségei akadtak a figurák skurcban ábrázolásával és a térbeli elhelyezésükkel- a "lebegő" menyasszony esetlennek tűnik, akárcsak a fatönkön "ülő" nagyapa - az alakok egymásra helyezett motívumként jelennek meg a stilizált háttérben. Ez az esetlenség azonban nem veszi el a festmény varázsát.
A röntgenvizsgálat alapján számos jelentős módosítás történt: eredetileg a jobb oldalon látható nagymama ruhája egészen a kutyáig ért, a menyasszonyi fátylat pedig a többi, már elkészült alakra festették rá.
Az ok, amiért ezt a festményt a mai napon mutatjuk be, a barátaim házassági évfordulója—Dżasta & Leszek, legyen szép napotok! ; )
Ui. Henri Rousseau sok egzotikus tájképet készített, bár soha nem hagyta el Franciaországot. Nézzétek meg itt a csodálatos elképzelt dzsungeleket és sivatagokat. <3