Aubrey Beardsley
Beardsley művét ifj. Alexandre Dumas 1852-es regénye ihlette, amely egy perdita megható történetét meséli el, aki mindent felad szerelméért. Kezdetben egy sorozat része volt, amely egy nőt ábrázolt sminkelés közben, és a címe is csak Lány a toalettje közben volt. Úgy véljük, Beardsley később döntött úgy, hogy az alakot Marguerite Gautier-vel, Dumas regényének főszereplőjével azonosítja, főleg mivel tudjuk, hogy egy korábbi, 1890-es, témába vágó rajzához is hasonlít. Lehetséges, hogy a művész, aki Marguerite-hez hasonlóan tuberkulózisban szenvedett (és végül ennek következtében is hunyt el), kötődést érzett a regény címszereplőjével.
A rajzon egy nő áll a tükör előtt; ezt a témát több nagy művész, köztük Dante Gabriel Rossetti és Edgar Degas is kedvelték, számos alkotásukban találkozunk hasonló alaphelyzettel. Beardsley műve meglehetősen stilizált, az alsó felét szinte teljesen egy egyszínű, fekete blokk teszi ki, amely mintha egybeolvadna a főszereplővel. Az alak karjai hiányoznak, arca is épphogy látható pompázatos kabátjának fodrai között. A rajz szoros stilisztikai rokonságot mutat a japán fametszetekkel, amelyek nagy, kétdimenziós, egyszínű terei és sziluetthatásai mélyen foglalkoztatták Beardsleyt. A leginkább kidolgozott részleteket a pipereasztalon lévő tárgyakban és a szoba tapétájának virágmintázatában fedezhetjük fel. A nő szomorúnak tűnik, sötét árnyak vetülnek arcára, amelyek fáradtság vagy akár betegség jelei is lehetnek. Összességében azonban Beardsley inkább a mintázatokra és a dizájnra fókuszált, nem a nőalak élethű ábrázolására.
Első látásra beleszerettem ebbe a műbe; egyszerre nagyon dekoratív, és hihetetlenül merész!
Ui.: Prerafaelliták, japán fametszetek, viktoriánus erotika – ezen a linken olvashatsz Aubrey Beardsley egyedi stílusának ihlető forrásairól.