Csendélet egy tál őszibarackkal és szőlővel

Gyakran osztunk meg veletek történeteket elfeledett női művészekről, akiknek műveit gyakran tévesen férfi kollégáiknak tulajdonítják. Ez a helyzet a mai festmény esetében is; ez a pompás csendélet, amelyet sokáig Abraham van Calraet (1642-1722) holland művész neve alatt őriztek egy magángyűjteményben, Louise Moillon egyik legkiválóbb alkotása. Látszik rajta, hogy kedveli a letisztult kompozíciókat, amelyeket őszinte és határozott realizmus jellemez.

Louise Moillon 1610-ben született Nicolas Moillon portré- és tájképfestő lányaként. Kilencéves korában elveszítette apját. Anyja később újra férjhez ment a csendéletfestő François Garnier-hez, akitől Louise valószínűleg megtanulta a mesterséget.

A finom fatáblára készült festményt szinte bizonyosan a jobb és az alsó széle mentén levágták, amire az ezüstlemez enyhe eltolódása és az alul levágott szőlőszemek is utalnak.

Ennek ellenére a kompozíció jellemző Moillon érett, 1630-as évekbeli munkáira. Képi nyelvezetét a lényegre lecsupaszítva, a csendet és a teret a szemlélődés formájaként elfogadva Moillon visszafogottan és józanul komponált, kerülve a hivalkodást. Más műveiben is megtalálható egyszerű elemeket - például az ezüsttányért, a bársonyos barackot és a friss szőlőt - őszintén és dekoratív szándék nélkül jelenítette meg.

Ui.: Hasonlóan ízléses csendéleteket tartalmaz az Ételek & Italok 50 darabos Képeslapszettünk. :) 

Uui.: Íme 5 női művész, akinek műveit egykor tévesen férfiaknak tulajdonították. Ki tudja, hányan várnak még felfedezésre?