Gustav Klimt
Amalie Zuckerkandl a bécsi író, drámaíró Sigmund Schlesinger lánya és Dr. Otto Zuckerkandl sebész felesége volt. Családi kapcsolatai révén Bécs legpezsgőbb intellektuális köreiben mozoghatott: sógora, a híres anatómus, Emil Zuckerkandl és felesége, az író és műkritikus Berta Zuckerkandl ugyanis közeli kapcsolatban álltak a bécsi szecesszió számos művészével. Valószínűleg ezeken a körökön keresztül kérhették fel Gustav Klimtet, hogy fesse meg Amalie portréját.
Úgy tűnik, hogy a festő még a századelő időszakában fejezte be az alany arcát és vállait, gondosan kiemelve a kontrasztot annak halovány bőre, sötét haja és a masniba kötött, ébenfekete, csipkés díszgallérja között. Az első világháború alatt azonban Amalie Lvivbe költözött, ahol férje hadiorvosként dolgozott, ő maga pedig önkéntes nővérként vállalt munkát. Miután visszatért Bécsbe, Klimt még kiegészítette a művet néhány vázlatos ceruzavonással, de a festmény végül befejezetlen maradt. A florális díszítésnek csak halvány jeleit láthatjuk a zöld háttéren, Amalie ruhájának és sálának körvonalai pedig csak megrajzolt vázlatokként jelennek meg. A bécsi modernizmus és a Gustav Klimt körül kialakult művészi kör csodálatosan díszes világát tükrözi Bécsi szecessziós határidőnaplónk, amelynek kialakítását a kor esztétikája és varázslatos hangulata ihlette.
Amalie Zuckerkandl élete később sajnos tragikusan ért véget. Házassága Otto Zuckerkandllel 1919-ben válással végződött, majd a nácik térnyerésével, a nürnbergi zsidótörvények értelmében szabadságjogait egyre inkább korlátozták. Végül 1942-ben lányával, Hermine Müller-Hofmannal együtt deportálták és a belzeci haláltáborban kivégezték.
Ui.: Láttad már valaha Gustav Klimt legutolsó festményét?