Uzsonna

Marie Bracquemond egészen 1874-ig a francia klasszicista hagyomány egyik óriása, Jean-Auguste-Dominique Ingres alatt tanult; aztán egyszer csak minden megváltozott. Edgar Degas megpillantotta egyik művét az az évi Salonban, majd bemutatta őt Renoirnak és Monet-nak, és Bracquemond-t már be is szippantotta a formálódó impresszionista mozgalom. Ő maga úgy jellemezte a hirtelen változást, mint amikor hirtelen kisüt a nap: „Olyan, mint amikor egy ablak hirtelen kinyílik a házadban, és a napsütés és a friss levegő egyszerre elárasztja a szobákat." Marie a nyolc nagy impresszionista kiállításból háromszor, a negyedik (1879-es), az ötödik (1880-as) és a nyolcadik (1889-es) alkalmával szerepelt saját művel.

Férje, a metszetkészítő Félix Bracquemond azonban egyáltalán nem örült ennek. Fiuk, Pierre elbeszélése szerint apja sosem mutatta meg anyja festményeit házuk vendégeinek, és aktívan akadályozta, hogy kiállítsa őket, mivel féltékeny volt, és nem akarta, hogy tehetséges felesége túlragyogja őt. Mai portrénk, amelyen a művész féltestvére, Louise a Párizs környéki házuk kertjében ülve csendesen olvas egy könyvet, olyan, mintha Marie válasza lenne mindezen akadályokra: a lombokon átszűrődő fények, a laza ecsetkezelés, egy pillanatnyi önfeledt boldogság... A művében mindent elmond, ami családi életéből hiányzik. A festmény, amelyet évtizedekkel elkészülte után vásárolt meg a francia állam Pierre-től, egyike azon kevés remekművének, amelyek ma is fennmaradtak közgyűjteményekben.

Még többet olvashatsz mai festményünkről és annak megannyi részletéről a DailyArt Magazin cikkében.